A Lovász Pincészetnek otthont adó kőfalazatú pince és udvarház igazi kuriózumnak számít Magyarországon. Az épületegyüttes egyediségét az adja, hogy az minden bizonnyal a Bakó Ferenc néprajzkutató által felfedezett, keletkezését tekintve 1777-re datált kőből épült parasztház, így hazánk népi építészetének egyik első – a források szerint legelső - kőháza. (Forrás: Bakó Ferenc: Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén, 1978.)

A kő, mint építőanyag használata kezdetben királyi és egyházi privilégium volt, majd a 14. Századtól a nagyobb városok gazdag polgárai kaphattak engedélyt kőház építésére. Az írott emlékek szerint hazánkban a kő, mint építőanyag paraszti felhasználása a 18. Századtól terjedt el.

Gyöngyössolymoson a kőbányászat régmúltra tekint vissza, így a kő korán megjelenhetett a falu népi építészetében. A források szerint a 18. Században a helybeliek itáliai mérnököktől tanulhatták a kőfaragást és a kőfeldolgozást. Feltételezhető, hogy borospincénk és a hozzá kapcsolódó udvarház – melyet igyekeztünk eredeti állapotának megfelelően felújítani - az egyház által a településre küldött itáliai kőfaragó mester (Giacomo Berra 1759-72.) keze munkáját dicséri. A mediterrán hangulatot idéző, faragott kövekből kirakott udvar és épület minden bizonnyal az itáliai szakember lakhelyéül és/vagy bemutató műhelyéül szolgálhatott. Az itáliai mesterek jelenlétét és a középkori művészi kőfaragás emlékét idézik a kézzel faragott díszes kőoszlopok, kapukövek és ablakpárkányok, a stukkózott zárókövek, a kődíszek, az egy tömbből faragott pincelépcsők, valamint a faragott – néhol 0,5-1 m2 alapterületű és 12-15 cm vastagságú – térkövek. 

A hazánkban egyedülálló, kézzel faragott vulkanikus kövekből kirakott pince egyedi mikroklímát biztosít boraink számára, így a vulkanikus talajon nevelkedett szőlő vulkanikus környezetben érlelődhet borrá.